Mint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója földrajzi értelemben mindig is közel éreztem magam a Délvidékhez. Amikor a hetvenes években diák voltam Szegeden, láthattam, ahogy egy kopott vonat indult Horgosra. A hetvenes években hírekre éhesen olvastam a Magyar Szót. Ugyan a társult munka fogalmát akkor sem értettem igazán, de mégis mások, kicsit szabadabbak voltak a hírek, mint idehaza, az anyaországban. Diplomám megszerzését követően – még a rendszerváltozás előtt – első hivatalos kiküldetésem az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karára vezetett. Később az élet úgy hozta, hogy nemzetközileg is elismert, kiváló délvidéki jogász pályatársakkal ismerkedhettem meg, és meggyőződhettem arról, hogy a Délvidék jogásztársadalmának múltja, jelene és reményeim szerint jövője is van. Igazságügyi miniszterként (2014–2019) erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy a határon túli területek, így Erdély és a Partium, a Felvidék és a Délvidék magyar jogászságának félmúltját megismerjék a hazai kollégák és a szélesebb közönség is. Érdekelt – és úgy gondolom, nem csak engem –, vajon hol tanulhattak azok, akik a jogi pályát választották, milyen szerepet töltöttek be az adott térség közéletében, milyen eredményeket értek el a kisebbségi jogok védelmében? Köszönettel tartozom a híres jogászdinasztia tagjának, Várady Tibor professzor úrnak, akivel az elmúlt években többször volt alkalmam beszélgetni a délvidéki jogászság történelmi szerepéről és a jelen kihívásairól. E beszélgetések eredménye, hogy ez a könyv elkészülhetett. Nincs emberi civilizáció jog nélkül, nemzeti kultúra saját jogi kultúra nélkül. E kötet izgalmasan és hitelesen mutatja be a délvidéki magyar jogászok elvitathatatlan érdemeit abban, hogy a mindig változó körülmények között ez a nemzetrész is megőrizze – méghozzá magas fokon – sajátosan magyar identitását. (Trócsányi László)
